Utolsó módosítás: 2004-08-05
A családon belüli erőszak ellen küzdő SZDSZ-ben nem ügy a párt egyik vezető politikusának tettlegességig fajuló vagyonmegosztási vitája
Torkos Matild
Csaknem hat éve húzódó peres ügyeket zárt le január végén
jogerősen a Legfelsőbb Bíróság. Wekler Ferenc és volt felesége, Reisz Terézia a
válásuk után féltucatnyi családi cégbeli vagyonuk megosztását nem tudták
elrendezni az előző évek során.
A Legfelsőbb Bíróság legutóbb két összefüggő perben
utasította el Reisz Terézia keresetét. Kérdés: a korrekt törvénykezéssel
igazságot is szolgáltattak-e az Országgyűlés alelnökét érintő ügyekben.
Reisz Terézia az utóbbi években számtalan jogorvoslati
fórumon kereste az igazát. Hiába. Ma úgy érzi: jogi trükkökkel kisemmizték.
Sőt megdöbbentő módon azt állítja: volt férje, akinek
mentelmi joga van, több ízben brutálisan megverte. Gyermekeimre való
tekintettel nyolc évig hallgattam, és bíztam abban, hogy Wekler Ferenc (…)
megtalálja azt az életvitelt, amelyben mindnyájunknak nyugalmat ad. Fiaim
megnőttek, de a zaklatások, a követelések áradata nem szűnik. Mind ez
idáig nem hoztam nyilvánosságra Wekler törvénytelen és etikátlan gazdasági
és személyiségsértő eljárásait. Azonban megtapasztaltam, hogy csak a
nyilvánosság erejével biztosítható az a társadalmi kontroll, amelynek
eredményeként az elhallgatott, jogsértő ügyek megfékezése eredményesen
folytatható le" - írta Reisz Terézia Polt Péter legfőbb ügyésznek tavaly
márciusban elküldött panaszlevelében, amelyben részletesen feltárta az utóbbi
években elszenvedett bántalmakat, méltánytalanságokat és a hatóságok szándékos
tehetetlenkedése miatti kiszolgáltatottságát.
A bántalmazásokat dokumentáló jegyzőkönyvek egy részét iktatták, a komlói rendőrkapitányság és a pécsváradi rendőrkapitányság levéltárában - Reisz Terézia szerint - ma is fellelhetők. Reisz Terézia a legfőbb ügyésznek írott levelében három ügycsoportban foglalta össze az ellene elkövetett jogtalanságokat. A legmegrázóbb az első pont, amelyben elemi szabadságjogainak, így a nyugodt, háborítatlan magánélethez való jogának, a biztonságos gyermeki és anyasági jogainak a durva megsértését tárja fel. Reisz Terézia közös megegyezéssel 1994 végén vált el politikus férjétől. Az egyezséget - az asszony elmondása szerint - Wekler Ferenc anyagi és politikai biztonságának szellemében fogalmazták meg, amelyet Reisz Terézia állítása szerint "megbotlott férjnek" mind a mai napig maradéktalanul teljesített is. A volt férj vélhetőleg ezt másként ítélte meg, ugyanis alig telt el fél év a válás után, Wekler Ferenc újabb anyagi követelésekkel lépett fel. "Miután nem ért célt, zsaroló magatartáshoz folyamodott. Gyermekeim elvételével, teljes vagyonvesztéssel, börtönnel fenyegetett" - állítja az asszony.
Wekler a bíróságon is megtámadta a vagyonmegosztásról kötött szerződést. A jogerős ítélet szerint Reisz Teréziának több tíz millió forintot kell még kifizetnie elvált férjének. Wekler követelésének behajtása most a bírósági végrehajtónak ad munkát, miközben volt feleségének felülvizsgálati kérelme a Legfelsőbb Bíróság döntésére vár.
A Wekler házaspár a rendszerváltozás után több céget is
alapított vagy privatizált ismert gazdasági és politikus szereplőkkel. A
vállalkozási birodalomról azóta szórványosan ugyan, de a gazdasági és a
bulvársajtó is hírt adott (például a HVG). A családi szerepmegosztás szerint a
férj politizált, az asszony pénzt keresett, vagyis asszisztált a birodalom
építéséhez. A társaságok éveken át nyereségesen működtek, Reisz Terézia több
céget ügyvezetőként jegyzett. A házasság felbontása után egy ideig még együtt
működtették a családi vállalkozásokat, ám a kapcsolat a volt házastársak között
egy idő után végleg megromlott. A közösen megszerzett javakat végül a békés válás
ellenére sem sikerült megosztania Wekler Ferencnek és volt feleségének. Előbb
az asszony akarta kizárni a férjet a közös cégekből, mert nem volt hajlandó
vállalkozásaiból fizetni a politikus luxusfogyasztásait és kampányköltségeit.
Az asszony nem írta alá azt a cégmérleget, amelyben Wekler az ellene indított
gyámhatósági eljárásokat vivő ügyvéd tiszteletdíját számoltatta el. Röviddel
ezután a cégekből való kizárást a volt férjnek sikerült oly módon elintéznie,
hogy miután a közjegyző az árverést jogellenesnek minősítette, Wekler maga
vezette le a licitet. Saját ügyvédjének adta el - egyenként - mindössze egyezer
forint névleges összegért a csaknem féltucatnyi családi cégből a volt feleségét
megillető ötvenszázalékos üzletrészek tulajdonjogát, majd az ügyvéd néhány
hónap elteltével továbbértékesítette ezeket a "jóhiszemű" harmadik
félként megjelenő, Wekler érdekeltségébe tartozó társaságoknak és
családtagjainak. Míg Wekler a váláskor megkötött vagyonmegosztási szerződést
perelte, a cégekből kizárt feleség a cégekből őt megillető jussért -
tulajdonrészekért, osztalékokért, tagi kölcsönök megtérítéséért, kártérítésért
- harcolt a bíróságok előtt.
A volt feleség a bíróságon tulajdonrészeire, ingatlanjaira elidegenítési tilalmat jegyeztetett fel, ám a helyzeti előnyt kihasználva Wekler a saját üzletrészeit a kedvező pozícióban jobb áron értékesítette, így azután a feleség tulajdonrészei elértéktelenedtek. A volt közös otthon, egy mecseknádasdi családi ház a közös akaraton nyugvó váláskor - még szerződésben rögzítetten - az asszonyé lett, később azonban erre is perfeljegyzés került, így eladni már nem lehetett. Reisz Terézia a közös szőlő gondozása ürügyén állandóan körülötte tartózkodó volt após és volt férj tőszomszédságában kényszerült lakni, ami újabb konfliktusok forrása lett. Wekler Ferenc és felesége jogvitáját első megközelítésben akár magánéleti ügynek is tekinthetnénk. Csakhogy a volt feleség azt állítja, hogy jogvitáját nem tudta az igazságszolgáltatás előtt egyenlő eséllyel képviselni befolyásos férjével szemben. Sőt azt is állítja, hogy a Baranya megyei helyi közigazgatási, rendőri, jogi hatóságok előtt mindvégig hátrányos helyzetben küzdött jogaiért. Tudomásunkra jutott az is, hogy az országos szinten köztiszteletnek örvendő politikus magára nézve nem mindig tekintette kötelező érvényűnek pártjának a családon belüli erőszak visszaszorítását célzó politikáját.
A lapunk birtokába jutó dokumentumok tanúsága szerint elvált
feleségét több ízben is úgy megverte, hogy az orvosi ellátásra szorult.
A politikus brutalitásának nyomait több alkalommal orvosi
látlelet rögzítette. Az első dokumentum szerint 1994 január elején
fajult egy családi veszekedés odáig, hogy Wekler megütötte feleségét. A
következő verés 1994. november elején volt, az orvosi látlelet szerint Reisz
Terézia nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Előzményi adatként
1994. november 7-én a pécsi honvédkórház fül-orr-gégészeti szakrendelésén az
asszony azt állította: "férje tegnap éjjel megverte, fejét és hátát
ütötte, főleg a jobb fülén érték az ütések". Az őt megvizsgáló
orvos a külsérelmi nyomokat ekképpen rögzítette: "A jobb fülkagyló mögött,
a csecsnyúlvány feletti bőrön körülbelül öt centiméternyi bevérzés. Az orrhát
bal oldalán kis duzzanat ujjbegynyi bevérzéssel." A látlelet szerint
maradandó egészségromlás nem volt várható. A válást, mint említettük, 1994
decemberében mondták ki. A legközelebbi brutális verés nyolc hónappal később,
1995. augusztus 21-én volt. Reisz Terézia Polt Péter legfőbb ügyésznek is
megírta, mi történt ezen a napon: "1995 augusztus közepén Wekler (…)
házam kertjében apjával együtt brutálisan megvertek, fojtogattak (a
sérülésekről látlelet készült), majd betuszkolta a gyerekeket az SZDSZ egyik
autójába, és ismeretlen helyre vitte őket azzal, hogy akkor hozza vissza őket,
ha újabb milliókat fizetek, és ha elküldöm élettársamat, (…) a sebészdocenst.
Amíg nővérem orvoshoz vitt Pécsváradra, és ott ellátásban részesültem, Wekler
bement a lakásomba, és onnan több magánokiratomat elvitte." Később
ezeket az iratokat a volt férj - Reisz Terézia állítása szerint - fel is
használta az ellene folyó gyámügyi eljárásokhoz és a gyermekelhelyezési perhez.
(A váláskor a gyermekek a megegyezés szerint az édesanyjukhoz kerültek.) "Válásunkat
követően Wekler és apja többször tettlegesen bántalmazott lakásomban, illetve a
kertemben. Ma sem használhatom pincémet, kertemet, szőlőmet, mert attól Wekler
megfosztott. Gyerekeimmel a hátsó bejáraton közlekedünk, mert a főbejáratnál, a
tujasor mögül rágalmak, ütlegelések várnak. A gyerekeim körül kialakult
áldatlan állapot miatt, a neurotikus klíma csillapítása érdekében sokáig
tűrtem, nem fordultam sem orvoshoz, sem rendőrséghez. Egy idő után azonban
megelégeltem a kegyetlen bántalmazásokat, és a brutális verések
következményeiről látleleteket készíttettem" - áll a panaszlevélben.
Például 1996 telén a brutális bánásmód miatt
birtokháborítási ügyben indított eljárást Wekler és apja ellen. Ezt a Komlói
Városi Bíróság felfüggesztette. Miután Wekler nem jelentkezett ki a házból, a
volt feleség a mecseknádasdi körjegyzőség segítségét kérte, az azonban
felfüggesztette az eljárást. Gönczöl Katalinnak, az állampolgári jogok
országgyűlési biztosának kellett állást foglalnia az ügyben és
"ajánlással" élnie, hogy megmozduljon a hivatal Reisz Terézia feljelentése
ügyében. Reisz Terézia több ízben is rendőri védelmet kért a brutális volt férj
zaklatásai miatt. Állítása szerint "a rendőrség vonakodó segítségnyújtása
miatt" az eseményekről Kuncze Gábor akkori belügyminisztert is többször
tájékoztatta szóban és írásban is, például 1998. február 12-én kelt levelében.
Az SZDSZ-es belügyminiszternek írott levélben Reisz Terézia a brutális
verésekről még nem számolt be, "csak" a volt férje és apósa részéről
elkövetett zaklatásról, a fenyegetésről és az atrocitásról ír, a brutalitást
nem rögzítette az utókornak. Azt azonban szóvá tette, hogy a helyi
birtokvédelmi hatóság és a rendőrség tehetetlen az ügyben. Felpanaszolta: a
megyei rendőrfőkapitány elzárkózott attól, hogy személyesen fogadja,
meghallgassa, és segítséget nyújtson. A rendőrfőkapitány - a Kunczéhoz
írt levél tanúsága szerint - arról tájékoztatta Reisz Teréziát, hogy tud a
körülötte "zajló botrányokról, de mivel Wekler Ferenc országgyűlési
képviselő "pozitív diszkriminanciát" élvez, ezért nem avatkozik bele
az ügyekbe".
Reisz Terézia részletesen beszámolt arról is, hogy Wekler
birtokháborítása és magánokiratainak eltulajdonítása miatt kezdeményezett
büntetőeljárások rendre elakadnak a hivataloknál, a rendőrhatóságoknál. Reisz
Teréziának azonban Kuncze Gábor SZDSZ-es pártelnök-belügyminiszter nem segített
a pártigazgató-országgyűlési képviselővel szembeni eljárások tisztaságának
megteremtésében, nem biztosította neki a pártatlan ügyintézést sem. Világosi
Gábor volt belügyminisztériumi politikai államtitkár, az SZDSZ jószolgálati és
etikai bizottságának elnöke sem talált kivetnivalót a politikus családjával
szembeni viselkedésében. A Baranya megyei illetékes hatóságok előtt
egyébként nyílt titok volt, hogy Wekler Ferenc legalább egy ízben megverte a
feleségét. Például 1999. május 23-án Reisz Terézia a Komlói Városi
Ügyészségnek és a Baranya Megyei Főügyészségnek is megírta egy nyomozást
megszüntető határozat fellebbezésében, hogy bántalmazták.
"1995 augusztusában Wekler és apja a két kiskorú
gyermekem előtt kegyetlenül megvertek, majd amíg orvosi ellátás alatt álltam, a
lakásomból megszerezte az iratokat." Ugyanebben a levélben számol be arról
is, hogy a volt apósát Wekler naponta a nyakára küldi, aki szintén többször
bántalmazta, és becsületsértő, erkölcstelen magatartást tanúsít gyerekei előtt
személye ellen. A Wekler-ügyben a legfigyelemreméltóbb dokumentumot Somssich
László alezredes produkálta 1999. június 21-én. Eszerint a rendőrségnek
iratai vannak az "1995. augusztus 3-i eseményről". Az esemény - mint
ismeretes - Reisz Terézia sértett brutális megverését jelenti, mégpedig Wekler
Ferenc és apja, Wekler János elkövető által. Ügyészségi intézkedés bizonyára
nem történt, hiszen a parlament információink szerint nem szavazott a képviselő
mentelmi jogáról. A rendőrkapitány rögzíti: Reisz Terézia 5022/5/1996, továbbá
5006/7/1997, 5006/14/1998, valamint 5006/236/1998 számok alatt különböző
bűncselekmények gyanúja miatt tett bejelentést Wekler Ferenc ellen. Az iratokat
azonnal továbbították a Komlói Városi Ügyészségnek, mert a "képviselő
mentelmi joga miatt ez a követendő eljárás". A mentelmi jog
felfüggesztését azonban ismereteink szerint egyik ügyben sem kérte senki a
parlamenttől. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a családi ház körül elvitt
ingóságok széthordása ügyében 183/1997-es számon tett feljelentéssel
foglalkozott a rendőrség - mentelmi jog ide vagy oda -, sőt még
feljelentéskiegészítést is elrendeltek, majd a "tölgyfa
eltulajdonítása" miatt tett feljelentés ügyében megtagadták a nyomozást, "mivel
a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény volt". Mondhatnánk azt is a
rendőrkapitány szavaival: Baranyában tölgyfát lopni nem bűn. Az igazi csemege
mégis az, hogy bár több Wekler családdal kapcsolatos "eseményen"
megjelentek hívásra a rendőrök, ám ezekről az "eseményekről iratot
kiadni" nem tudnak, merthogy "ilyen iratok nem léteznek". A szó
elszállt, írás meg nem is készült. A rendőrkapitány magyarázattal is szolgál:
"Az eltelt idő alatt a pécsváradi rendőrőrsön az állomány jelentős része
kicserélődött, így a volt kollégáktól intézkedéseik esetleges hiányosságait
számon kérni nem áll módomban." Az asszony Pintér Sándor
belügyminiszternek is előadta a rendőrség által elhallgatott, ki nem vizsgált
jogsérelmeit 2001 augusztusában. A verésekről is beszámol: "férjem válogatott
eszközökkel zaklat, birtokomban háborgat, tettlegesen bántalmaz apjával
együtt" - állította a panaszlevélben.
Előadja azt is, hogy a Wekler birtokháborítását
dokumentáló iratok egyszerűen eltűntek a komlói rendőrkapitányságról. A
belügyminiszter helyett Hipp Károly főosztályvezető válaszolt: az ügyet
"áttették az illetékességgel és hatáskörrel rendelkező Baranya Megyei
Főügyészséghez". A legkülönlegesebb panaszt azonban Pintér Sándor
belügyminiszter sem bízta másra. E szerint ugyanis az történt, hogy 2001.
február 2-án a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal és a komlói
rendőrkapitányság közreműködésével hatoltak be Reisz Terézia lakásába:
"leszerelték a zárat, és egy papíroson tájékoztattak arról, hogy a helyi
rendőrnél találom meg az új kulcsot. A lakásból több minden eltűnt, a
biztonsági rendszert hatástalanították, a lakás másik bejárati ajtaja nyitva
volt." Reisz Terézia vizsgálatot kezdeményezett, de választ nem kapott. Reisz
Terézia egyébiránt doktori címmel bíró szociológus, egyetemi oktató, több,
dél-dunántúli hátrányos helyzetű roma fiatalokat támogató projekt szervezője,
Mecseknádasd önkormányzati kisebbségi képviselője. Wekler Ferenc tudományos
szocializmusból doktorált, tizenhárom éve országgyűlési képviselő, az
Országgyűlés alelnöke, Mecseknádasd polgármestere. A vizsgálat - pedig - egy
minden gyanú felett álló polgár ügyében még nem zárult le. El sem kezdődött.
* Wekler Ferenc a Magyar Nemzet megkeresésére
elzárkózott a nyilatkozattól, viszont pert helyezett kilátásba lapunk ellen.
*** Részlet a Meglepetés című hetilapban megjelent
Wekler-interjúból - Néha látszik, ahogy az Országgyűlés pulpitusán ülve elfogy
a türelme. Otthon is előfordul ez? - A parlamentben ez legfeljebb csak a
mimikámon látszik. Otthon más a helyzet. Amit politikusként lenyelek,
előfordul, hogy otthon engedem ki magamból. Hamar felfortyanó ember vagyok.
(Forrás: www.wekler.hu)
*** Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő napirend előtti
felszólalása 2002. november 12-én a családon belüli erőszakról Tisztelt
Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány, megítélésem szerint döbbenetes adattal
kezdjem a felszólalásomat. Magyarországon hozzátartozó erőszakos magatartása
következtében minden harmadik napon meghal egy ember. Magyarországon
házastársának vagy élettársának erőszakos magatartása következtében minden
héten meghal egy nő, és Magyarországon a családon belüli erőszak
gyermekáldozatainak a száma havonta egy. Tehát havonta egy alkalommal meghal
egy gyermek a családon belüli erőszak áldozataként. (…) Néhány nagy tragédiának
kellett a közelmúltban bekövetkeznie ahhoz, hogy a média ezeket tárgyalja, és
ezek így berobbanjanak a köztudatba. De szeretném hozzátenni, hogy néhány civil
szervezet, amelyek elkötelezetten és nagy szakértelemmel foglalkoznak ezzel a
kérdéssel, sokat tettek annak érdekében, hogy a magyar közvélemény felfigyeljen
a családon belüli erőszak kérdéseire. (…) Természetesen milyen könnyű lenne, ha
az Országgyűlés azt mondaná, hogy betiltja a családon belüli erőszakot. De ez
nem elegendő, itt valóban egy átfogó nemzeti stratégiára van szükség; egy olyan
stratégiára, amelynek címzettje az Országgyűlés - törvényeket kell módosítani
-, amelynek címzettje a kormány - hiszen a kormányon belüli intézkedésekre is
szükség van annak érdekében, hogy a hatóságok, a rendőrségi és más szervezetek
tudják, hogy ha családon belüli erőszak híre jut el hozzájuk, akkor mit kell
tenniük -, címzettjei a bíróságok, ahol szintén fontos, hogy a bírák is
ismerjék azt, hogy milyen körülmények segítenek hozzá a családon belüli erőszak
kialakulásához, honnan tudják meg, hogy családon belüli erőszak folyamatáról
van szó; és persze címzettje kell hogy legyen az egész magyar közvélemény,
hiszen tudjuk a közelmúlt néhány tragédiájából, hogy a magyar közvéleményben is
tetten érhető egy olyan jelenség, hogy azt gondolják sokan, hogy a családon
belüli erőszak valójában csak a családra tartozik, és a szélesebb közvéleményre
nem. (…) A magyar politikának, a magyar államnak és a magyar közvéleménynek is
fel kell lépnie a családon belüli erőszakkal szemben. (…) Szeretném
bejelenteni, hogy civil szervezetek igen hathatós közreműködésével elkészült
egy országgyűlési határozati javaslat, amelynek az a célja, hogy mind az
Országgyűlésre, mind a kormányra, mind pedig az egész magyar államra megszabja
azokat a feladatokat, amelyeket évek hosszú munkája alapján el kell végeznie
annak érdekében, hogy vissza lehessen szorítani a családon belüli erőszak
jelenségét. Én magam azt szeretném, hogyha ez a határozati javaslat összpárti
lenne, én azt szeretném, ha egyik párt sem villogna ezzel a kérdéssel. Úgy
tudom, hogy a Magyar Szocialista Párt már csatlakozott hozzá, és bízom abban,
hogy a jobboldali pártok is csatlakozni fognak ehhez a kérdéshez, mert még
egyszer: úgy érzem, ez a kérdés a pártokon felül álló, tényleg össztársadalmi
jelentőségű kérdés. (…) Tisztelt elnök asszony! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy
ha a magyar Országgyűlés ebben sikeres lesz, egy modern, XXI. századi
rabszolgatartás alól tudjuk Magyarországot felszabadítani. Ehhez kérem
támogatásukat.
(Megjelent : a Magyar Nemzet 2003. március 1-számában)
Forrás:
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=131157&rvt=2&PHPSESSID=27d70a7ec02f685403a40af31da2d05e&pass=2
*****
Wekler Ferenc (SZDSZ) jelentős területeket szerzett az
M6-os autópálya tervezett nyomvonala körül, bár - mint mondta - arra különösen
vigyázott, hogy új földjei ne legyenek "sztrádaközelben". Az
Országgyűlés alelnöke az esetek többségében ajándékozás jogcímén szerzett
részesedést a birtokon. Földterületeire birtok-összevonási támogatást is kapott
az agrártárcától.
Feltűnően nagy arányban jutott Wekler Ferenc és társa
ajándékozás útján földterületekhez a 2002-es kormányváltás után a Tolna megyei
Mórágy és Alsónána térségében - derítette ki a Magyar Nemzet. Egy-egy
földbirtokra ily módon "bejutva", majd elővásárlási jogukkal élve
sorozatos adásvételi szerződésekkel további területeket tudtak megszerezni,
igen rövid idő leforgása alatt.
- A másokkal kötött ajándékozási megállapodás nem tartozik
a nyilvánosságra, a másik fél beleegyezése nélkül az erre irányuló kérdéseket
megválaszolni nem tudom - reagált a lap megkeresésére Wekler Ferenc. A
politikus leszögezte azt is, hogy földvásárlásai során arra különösen figyelt,
hogy véletlenül se essenek a megszerzett birtokai olyan területre, ahol
autópályát vagy autóutat terveznek építeni. A parlament alelnöke elárulta azt
is, hogy a kormányváltás óta alig több mint hárommillió forint
birtok-összevonási támogatást kapott.
Az ügyletek sajátossága ugyanis, hogy a részben
ajándékozással megszerzett ingatlanok a majdani M6-os autópálya tervezett
nyomvonala körül fekszenek. Miután a birtok az Országgyűlés alelnökének a
tulajdonába került, pályázatot nyújtott be a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (FVM), amely birtok-összevonási támogatás
címén a szabad demokrata politikus tulajdonszerzésében ily módon
"közreműködött".
Az FVM 2004-ben a nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és
vidékfejlesztési támogatások feltételeiről szóló minisztériumi rendelet alapján
írt ki birtok-összevonási célú termőföldvásárlások elősegítésére pályázatot. A
tender alapján a pályázók vissza nem térítendő támogatást kapnak
földvásárlásra, birtokonként maximum hárommillió forint értékben, amennyiben
teljesítik a tárca által megszabott kötelezettségeiket (a területet művelni
fogják, nem idegenítik el stb.).
A minisztérium idén 720 millió forintot osztott szét a
pályázók között birtok-összevonási támogatásra. Mivel a teljes keretösszegre
érkezett igény, a pályázatot június 30-án felfüggesztették. A gazdák
legkorábban az év végén vehetik igénybe újra az állami támogatást - közölték a
minisztériumban, annak ellenére, hogy a pályázati kiírás szerint legkésőbb
szeptember 30-ig lehet állami támogatásért folyamodni. A támogatás
odaítélésével az ingatlanok tulajdoni lapjára elidegenítési és terhelési
tilalmat is bejegyeztek.
Az SZDSZ-es honatya egyébként a minisztériumtól kapott
támogatásokat leszámítva is a módosabb képviselők közé tartozik. 2003. évi
vagyonnyilatkozatában egy 1025 négyzetméteres területen álló, budapesti, III.
kerületi lakóház is szerepel, amelynek 1996 óta tulajdonosa. Többek között
Mecseknádasdon, Hidason, Ófalun, Alsónánán és Mórágyon összesen 1215
aranykorona értékű szántóval, legelővel, gyeppel és erdővel rendelkezik.
Bevallásában 20 millió forint értékű részvényt tüntetett fel, pénzintézeti
számlakövetelései között pedig 14 millió forintot, 39 ezer USD-t és 19 ezer
eurót. Más szerződés alapján fennálló pénzkövetelésként 72,5 millió forint tagi
kölcsönt rögzített a dokumentumban. A parlamenti alelnök magánszemélyekkel
szembeni tartozása 15 millió forint. Hét kft.-ben résztulajdonos.
*****
Az SZDSZ-es Wekler Ferenc majdani mórágyi borait egy
júniusi minisztériumi rendeletnek köszönhetően a nagyobb presztízsű, magasabb
árkategóriába tartozó szekszárdi termékként adhatja el. Az agrártárca erre
vonatkozó intézkedése ellen a szekszárdi borvidék hegyközségi tanácsa jogorvoslattal
kívánt élni, mivel törvénytelenül kihagyták őket a döntésből.
Mórágy községet, ahol a kormányváltás után Wekler Ferenc
(SZDSZ) is földterületeket szerzett, majd több száz millió forintos állami
támogatással szőlőtelepítésbe kezdett, egy júniusi minisztériumi rendelet
értelmében a szekszárdi borvidékhez csatolták - tudtuk meg. A település
korábban a tolnai borvidék völgységi körzetéhez tartozott. Borászati
szakemberek felhívták a figyelmet: belföldön jóval kedvezőbb a szekszárdi borok
értékesítési lehetősége, és eladni is nagyobb haszonnal lehet.
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény
értelmében egy-egy terület borvidékhez csatolásáról a helyi hegyközségi tanács
javaslata alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) véleményének kikérésével
a földművelésügyi miniszter dönt. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium (FVM) június 3-i rendelete azonban mégis a szekszárdi borvidék
hegyközségi tanácsának akarata ellenére született, legalábbis Mórágy
átminősítése tekintetében. A HNT-nél elképzelhetőnek tartják, hogy
adminisztratív hiba folytán, az előzetes egyeztetésekkel ellentétes
intézkedéseket tettek közzé az FVM rendeletében, részleteket azonban csak a hét
végére ígértek az ügyben.
Ezt az álláspontot alátámasztotta Nagy István, a
szekszárdi borvidék hegyközségi tanácsának vezetője is, aki elmondta: a
szervezet a minisztériumi rendeletből értesült arról, hogy egy új taggal
bővült. A szakember hozzátette, a tanács választmányának tagjait meglepetésként
érte, amikor azzal szembesültek, hogy Mórágy település is a szekszárdi
borvidékhez tartozik, erről ők nem döntöttek, véleményüket sem kérték ki, éppen
ezért jogorvoslatot akartak benyújtani a szaktárcához. Nagy közölte azt is,
hogy a minisztériumból ígéretet kaptak arra, hogy az intézkedést az ősz
folyamán felülvizsgálják.
Az Országgyűlés SZDSZ-es alelnöke a kormányváltás után is
szerzett jelentős területeket a térségben. Birtokaira Baranya, illetve Tolna
megyében 272 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatást kapott
szőlőültetvény-telepítés jogcímén. A politikus egy tévéműsorban elárulta: ő
közvetlenül nem kapott támogatást, azt családtagjai és gazdasági társaságok
nyerték el nyilvános pályázaton, a támogatás öt évre szól.
Magyar Nemzet, 2004. augusztus 5.